Az idős kor

Az idős kort sokan az élet lezárásának tekintik. Legtöbbször ekkor van ideje az embernek mélyrehatóan és tárgyilagosan átgondolnia élete során meghozott döntéseinek az eredményeit és következményeit. Így az idős kor a szellemi fejlődés egyik legfontosabb szakasza. A szellemi érés időszaka, amikor az ember felhagy a megfelelni vágyás, a rohanó élet és egyéb körülmények hatására bekövetkezett szerepjátszással. 
Ekkor képessé válik a legmélyebb önismeretre, önmaga megértésére. Egy egész élet alatt meghozott döntéseink számbavétele és elemzése azonban korántsem jelenti az életünk lezárását.

Bár kétségtelen, hogy sokakban felmerül a feleslegessé válás, a fásultság negatív érzése és az idős korra természetszerűleg jellemző halállal való foglalkozás, de ennek ellenére egyre többen a szellemi fejlődésre fordítják energiájukat. 
Mint tudjuk, a halál csak testünk számára jelenti a véget, a szellemünknek egy új kezdetet illetve a teljes emlékezetű folytatólagosságot adja.

Ezt felismerve egyre többen a megmaradt tenni vágyással és érdeklõdéssel a lelki tudás, a szellemi fejlődés korlátlan útjára lépnek. Így sokan idősebb korukban pár év alatt többet tanulnak és fejlődnek, mint életük pár évtizede alatt. A lelki tudás pedig olyan útra vezeti az embert, amely a legizgalmasabb és legtermékenyebb út, amin egy ember valaha is lépdelhet. És ezeken kívül persze a legkényelmesebb is, mert fizikailag nem terheli a testet, szellemileg viszont mindenhová elvezethet. Így idős korban válhatunk valójában olyan érett szellemi lényekké, aki előtt felszabadulhatnak a fizikai létezés korlátai.