Párkapcsolatok

Minden ember életének a legjelentõsebb pillanatai más szóval élethelyzetei a párkapcsolatok által jönnek létre. A párkapcsolatok létrejötte az elõfeltétele a társadalom alapjának, a család kialakulásának. A párkapcsolatok alapvetõ jelentõséggel bírnak egy közösség, egy civilizáció kialakulásában. A párkapcsolatok által ugyanis két ember, két lélek kerül közel egymáshoz.
A közelkerülés a szexualitás miatt jön létre, ezért a párkapcsolatok párhuzamosan tárgyalhatóak lehetnének a szexualitással, de célszerû a két témát szétválasztani egymástól és ez utóbbiról, jelentõsége miatt, majd a késõbbiekben, az ember test felépítésénél lesz szó. A párkapcsolatok ezért most társadalmi fontosságuk miatt, a személyes sorsok felõl érdemes megközelíteni, ami szintén nagyon érdekes és fontos lehet mindenki számára. 

A párkapcsolat látszólag egy férfi és egy nõ szoros kapcsolata egymással, valójában azonban, két fejlõdõ lélek kapcsolódik egymáshoz. Az egymáshoz való szoros kötõdés révén segítik, átformálják egymást, örömöt, szeretetet adnak egymásnak, nap, mint nap megoldanak kisebb-nagyobb konfliktusokat, és így együtt fokozatosan megtanulják a társas együttélés szabályait.

Kívülrõl nézve tehát a párkapcsolat a gyermekkori nevelést követõen a felnõtt ember leghatékonyabb nevelési eszköze, mely révén az egyes egyén személyisége fejleszthetõ és alkalmassá tehetõ a közösségi életre. Egy hasonlattal élve a párkapcsolat olyan, mint amikor két, nem tökéletesen sima üveggolyót egymáson görgetve csiszolunk. Az egymáshoz való ütõdés, érintkezés hatására a két üveggolyóról fokozatosan letörnek a tüskék, tompulnak az élek és az idõ halad tával a két üveggolyó lassan-lassan tökéletesen gömbölyû lesz, és ily módon képesek lesznek a folyamatos, akadálytalan érintkezésre. 

Egy párkapcsolat azonban csak akkor mûködik hosszú távon, csak akkor segíti a benne résztvevõk szellemi fejlõdését, ha mindkét fél képes és hajlandó is a fokozatos változásra. A változás ugyanis elkerülhetetlenül szükséges mindkét fél részérõl. Hiszen azért élünk itt a Földön, mert fejletlenek vagyunk, tele vagyunk az elõzõ hasonlat szerint tüskékkel, élekkel, amelyekkel minduntalan kisebb-nagyobb sebeket ejtünk a másikon. Ha egy párkapcsolat egyik vagy a másik tagja “keményebb”, nem tud kellõképpen alkalmazkodni a másikhoz, akkor a párkapcsolat az egyoldalúság miatt, elõbb-utóbb nagy valószínûséggel meg fog szûnni. Az ilyen párkapcsolat ugyanis nincs finomítva a résztvevõk által – nem csiszolják, hanem fokozatosan felõrlik egymást, és ez óhatatlanul lelki hanyatláshoz, ezután pedig a párkapcsolat megszûnéséhez vezethet. A sikeres párkapcsolat tehát mindig két, nagyjából azonos fejlettségû, vagy fejlõdési ütemû lélek kapcsolata, akik egyformán képesek alkalmazkodni egymáshoz. 

A párkapcsolat a jelentõs személyiségfejlesztõ hatást figyelembe véve az egyes egyén sorsának meghatározó részét alkotja. Egy párkapcsolat kialakulásához, néha elég egy szemvillanásnyi idõ, néha pedig huzamosabb együttlét szükséges, például egy munkahelyen. 
Mindkét esetben, ha belegondolunk milyen elõzmények vezettek a két ember találkozásához, akkor legtöbbször “véletlenek” egész láncolatára bukkanunk, amelyek néha már-már regénybe illõ módon követik egymást. Az egyéni sorsok személyre szabottságából azonban az következik, hogy a párkapcsolat bár látszólag véletlenszerûen jön létre, valójában azonban fejlettségünknek megfelelõen alakul ki. 

Azaz mindenki olyan társat “kap”, akivel személyiségét részben vagy egészben fejlesztheti és megtanulhatja a társas együttélés szabályait. Érdemes tehát alaposan elemezni a párkapcsolat részleteit, amiben élünk, hiszen ennek segítségével feltárhatjuk saját személyiségünk legfõbb hiányosságait is, és ha hajlandóak vagyunk ezeken változtatni, akkor biztosan boldogabb pillanatokat szerezhetünk társunknak és saját magunknak egyaránt. 
A párkapcsolat kialakulásának másik fontos oka nem csak a személyes fejlõdésünket, hanem a civilizációnk fennmaradását szolgálja, és ez az ok az utódok világrahozatala. 

Terhesség és gyermekvárás

 

A nõi petesejt és a férfi hímivarsejt találkozásakor és egybeolvadásakor egy valóságos emberi élet kezdõdik, a már eggyé vált két sejt osztódni kezd és a természet csodálatos útján haladva 9 hónap múlva, megszületik egy igazi kisbaba. 

Tévedés lenne azt hinni, hogy Õ csak a születése pillanatától számít élõ embernek, hiszen, már az édesanyja méhében is számtalan emberi tulajdonsággal és képességgel rendelkezik. Rugdalózik, forog, szopja az ujját, és még sorolhatnánk, de a fizikai képességeken túl, nem elhanyagolható a magzat lelki élete sem. Pontosan érzi édesanyja lelki állapotát, érzelmeit, hogy milyen az anya viszonya gyermekéhez, szereti-e õt vagy nem kívánt probléma -ként érzi, és ez a gyermekhez való viszonyulás egyértelmûen meghatározza a gyermek késõbbi érzelmi, lelki állapotát, de szellemi és fizikai fejlõdésére is hatással van. 

Az a leendõ anya, aki nem vigyáz egészségére, dohányzik, alkoholt vagy a magzatra káros gyógyszereket, esetleg kábítószert fogyaszt, súlyosan károsítja születendõ gyermeke egészségét is, tehát “bûnt” követ el a teljes mértékben kiszolgáltatott helyzetben lévõ magzat ellen, és elõsegíti a fejlõdési rendellenességek (pl. végtaghiány, szív fejlõdési rendellenesség), fizikai – szellemi visszamaradottság, illetve a számos rizikóval járó koraszülés kialakulásának veszélyét. Az anya felelõtlen viselkedése, negatív hatása a magzatra a testi rendellenességeken túl súlyos, az anyát születendõ gyermekét akár egy életen át elkísérõ, lelki probléma forrása is lehet.

Ezzel szemben a babához való szeretetteljes viszonyulás, az egészséges életvitel, odafigyelés a magzat rezdüléseire, beszélgetés a babával ,zenehallgatás, a has simogatása, tehát egy biztonságot és szeretetet árasztó családi környezet megteremtése, elõsegíti egy érzelmileg kiegyensúlyozott, boldog, egészséges gyermek születését. A terhesség, a gyermekvárás kilenc hónapos folyamata közösen átélendõ életszakasz, melyben természetesen a leendõ apa és más családtagok szerepe is nélkülözhetetlen.

Fontos tudnod, hogy a szoptatás a csecsemõ legjobb táplálása, mert ez segíti elõ leginkább egészséges fizikai és szellemi fejlõdését. Csak az anyatej tartalmazza hiánytalanul és megfelelõ formában a csecsemõ számára szükséges tápanyagokat.

A fiatal család szempontjából, következésképpen országunk jövõjének szempontjából is óriási jelentõségû a kötõdések kialakulásának “csomópontja”, a terhesség kilencedik hónapja. A születéskor történtekre való megfelelõ elõkészítés és szükség szerinti segítség az idõsebbek nyilvánvaló kötelessége.

Abortusz – terhesség megszakítás

 

A fogantatás (megtermékenyülés) egy élet kezdete, egy ember kifejlõdésének az alapja és lehetõsége, és ezt a lehetõséget nem szabad önkényesen elvenni tõle. Ahogy egy kisgyermeknek természetes joga felnõni, ugyanolyan természetes joga lenne egy magzatnak csecsemõvé fejlõdni. 

Magyarországon a 90-es években 100 élveszületésre 70-80 abortusz jutott, sajnos ez a szám óriási. Az abortusz, mint mûtéti eljárás súlyos következményekkel is járhat, a leggondosabban és legfelkészültebben végzett beavatkozás után is. A terhesség megszakítást követõen sok nõ komoly lelkiismereti válsággal küzd, depresszióssá válik és nem, vagy csak nehezen tud szabadulni a gondolattól, hogy saját maga döntött úgy, hogy nem adja meg az esélyét egy új élet kibontakozásának. Mûvi vetélést követõen elõfordulhat, hogy a nõ a késõbbiekben alkalmatlanná válik a gyerekszülésre. A késõi károsító hatások általában a korai szövõdmények velejárói. Méhnyakelégtelenség alakulhat ki. 

Ez azt jelenti, hogy egy újabb terhességben az egyébként addig zárt méhszáj már nem tud ellenállni a növekvõ magzat fokozódó súlyának, kinyílik, és a terhesség idõ elõtt befejezõdik. A sérült méhnyálkahártya, különösen ismételt terhesség-megszakítások nyomán, méhlepény-tapadási és -leválási rendellenességek forrása lehet, amik vérzést okozhatnak. A gyulladások miatt kialakult összenövések állandó vagy visszatérõ alhasi panaszokat, fájdalmat okozhatnak. A gyulladásos összenövések lezárhatják a méhkürtöket. Ha ez teljes, a következmény meddõség (megtermékenyülési vagy gyermek-kihordási képtelenség). Ha a kürtök letapadása nem teljes, a megtermékenyülés létrejöhet, de méhen kívüli terhesség alakul ki. A fizikai károsodások mellett nem ritka a lelki sérülés sem terhesség-megszakítás után. Szégyen, bûntudat alakulhat ki az elsietett döntés miatt, majd késõbb hosszantartó szellemi támogatást igényelhet. Az abortusz tehát káros születésszabályozási módszer. 

1992-ben készült az a törvény, amely a magzati élet védelmérõl szól, és a törvény szerint a terhesség a 12. hétig szakítható meg:
Azt az állapotos nõ egészségét súlyosan veszélyeztetõ ok indokolja,
A magzat orvosilag valószínûsíthetõen súlyos fogyatékosságban, vagy egyéb károsodásban szenved,
Az állapotos nõ súlyos válsághelyzetben van. 

Magyarországon a fogamzásgátlók gyakorlatilag minden típusa elérhetõ. Ennek ellenére még mindig nagyon nagy a terhesség-megszakítás gyakorisága. A magyarázat minden bizonnyal abban rejlik, hogy a nõk nem, vagy nem eléggé ismerik azokat a veszélyeket, amelyek a mûvi vetélés szövõdményei lehetnek, és amelyeknek következményeként egészségüket, életüket is komolyan kockáztatják. Teljes biztonságot nyújtó fogamzásgátló sajnos nincs, így számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy védekezés mellett is bekövetkezhet nem kívánt terhesség.

Fogamzásgátlás

 

A fogamzásgátlásnak számos módja ismert és elérhetõ. A legtöbb fogamzásgátlási módszernek mellékhatása is van. A fogamzásgátlás sok hátrányával együttvéve az egyén szempontjából még mindig jobb lehet, mint a nem kívánt terhesség és a terhességmegszakítás. A fogamzásgátlás a partnerünkért és magunkért vállalt felelõsség eszköze.
Ezért tartjuk fontosnak a különbözõ fogamzásgátlási eljárások közül két módszer rövid ismertetését. 

Férfiak

 

A gumióvszer (kondom) fogamzásgátló hatását azáltal fejti ki, hogy a közösülés során mechanikusan elválasztja egymástól a két ivarsejtet, így a megtermékenyülés nem jön létre. A gumióvszer jelenleg az egyetlen igazán használható férfi fogamzásgátló eszköz. Ma már azonban a kondomot nemcsak fogamzásgátlóként alkalmazzák. Az utóbbi években a nemi úton terjedõ betegségek, köztük a korunk új pestisének nevezett AIDS megelõzésében is fontos szerepet kapott, ugyanis csökkenti a nemi fbetegségek továbbterjedésének lehetõségét. 

Mint miden fogamzásgátló, a kondom sem tekinthetõ teljesen biztonságos módszernek. Sõt, összehasonlítva a korszerûbb hormonális tablettával vagy a méhen belüli fogamzásgátló eszközökkel, ezeknél kevésbé megbízható. 

Nõk

 

A hormonális fogamzásgátlás (kombinált tabletták, mini pill) nõi fogamzásgátló eszköz. Lényege a mesterséges hormonbevitellel létrehozott ún. álterhességi állapot, amellyel felfüggesztjük a “szunnyadó” petesejtek érési folyamatát. 

Bár a reverzibilis (hatásukban visszafordítható) fogamzásgátlók közül ez a típus nyújtja a legnagyobb biztonságot, 100 %-os védelmet ez a módszer sem ad. A legismertebb és legelterjedtebb a tablettás forma. Szükség esetén elviekben minden egészséges nõ használhat hormonális fogamzásgátló tablettát. Vannak kockázati tényezõk, amelyek kiszûrése, mérlegelése elbírálása orvosi feladat a döntés meghozatala elõtt. 

Egészségetek érdekében semmiképpen nem tanácsos orvosi felügyelet nélkül tablettát szedni! A hormonális fogamzásgátlás során mesterséges anyagot juttatsz szervezetedbe.

A tabletta mellékhatásai: néha kellemetlen panaszok nehezíthetik a tabletta elfogadását, hányinger, esetenként hányás, fejfájás, mellfeszülés jelentkezhet. A hormonális fogamzásgátlók ritkán – de nem elhanyagolhatóan – májkárosító hatásúak, vérrögképzõdésre hajlamosítanak, okozhatnak magas vérnyomást és testsúlynövekedést.

Csak orvos által meghatározott kor felett szedhet egy lány hormonális fogamzásgátlót! Ezt a fajta fogamzásgátlási módszert csak az orvos által javasolt ideig szabad alkalmazni.

Ha gyermeket szeretnél, elõtte legalább több hónappal abba kell hagynod a tabletta szedését!