Menstruációs panaszok

A havi vérzés a nőiesség, a termékenység, a fogékonyság kifejezése. A nő kiszolgáltatott ennek a ritmusnak. Engedelmeskednie kell mindannak a korlátozásnak, akadályoztatásnak, amit ez jelent. Ez az engedelmesség a nőiség egyik központi területét érinti: az odaadás képességét. Itt most nőiességről annak az átfogó princípumnak a jegyében beszélünk, mely a női pólust jelenti a világban, amit a kínaiak “Jin”-nek neveznek, az alkimisták a Holddal szimbolizálnak, a mélypszichológia a víz szimbólumán keresztül fejez ki. Ebből a szempontból minden nő csak ennek az archetipikusan nőinek egy megjelenési formája. A női princípiumot befogadóképességként definiálhatnánk. A Ji csing így fogalmaz: “A teremtő út a férfié, a befogadó a nőé.” És másutt: “A befogadó a legodaadóbb a világon.”

Az odaadás képessége a nőiség központi tulajdonsága; minden további női képesség alapja: így a megnyílás, a befogadás, a fogamzás, az önmagába zárás, elrejtés képességéé is. Az odaadás képessége ugyanakkor az aktív cselekvésrõl való lemondást is jelenti. Vizsgáljuk csak meg a nõiség archetipikus szimbólumait, a Holdat és a Vizet. Mindkettő lemond arról, hogy aktívan sugározzon, kibocsásson valamit, mint ellentétük, a Nap és a Tűz. Ezáltal válnak azonban képessé arra, hogy fényt és meleget vegyenek fel, bocsássanak be magukba, és visszatükrözzék õket. A víz lemond egyéni formai igényérõl – felvesz bármely formát. Beilleszkedik, odaadja magát.

A Nap és a Hold, a Tűz és a Víz – a férfi és a nő polaritása mögött nem áll értékelés. Az értékelés teljességgel értelmetlen lenne, hiszen önmagában mindegyik pólus csak fél és tökéletlen – a tökéletességhez szüksége van ellenpólusára. Ez a tökéletesség azonban csak úgy érhető el, ha mindkét pólus a maga egyediségét teljességgel reprezentálja. Bizonyos emancipációs okfejtések könnyen megfeledkeznek az archetipikus törvényekről. Nagy marhaság, ha a Víz panaszkodik, hogy nem tud égni és világítani, s ebből saját alacsonyabbrendűségére következtet. Éppen azért tud befogadni, mert nem tud égni, a befogadásról viszont a Tűznek kell lemondani. Egyik sem jobb, mint a másik, csak más. A pólusok eme másságából ered az a feszültség, amelyet “Élet”-nek nevezünk. A pólusok nivellálása nem vezet az ellentétek egyesüléséhez. Az a nő, aki teljesen elfogadja s megéli nőiségét, sosem fogja magát “alacsonyabb rendűnek” érezni.

Általában minden menstruációs zavar, illetve a legtöbb szexuális zavar hátterében az áll, hogy “nem tudunk megbékélni” saját nõiségünkkel. Az odaadás, az egyetértés mindig nehéz feladat, hiszen le kell mondanunk az én-ezt-akaromról, le kell mondanunk ego-dominanciánkról. Egónkból kell áldoznunk, egy részünket kell odaadnunk, feláldozunk – a havi vérzés is ezt az odaadást követeli meg a nõtõl. A vérveszteséggel a nõ életerõt áldoz. A menstruáció egy kis terhesség, egy kis szülés. Amilyen mértékben nem törõdik bele ebbe a “szabályozásba”, olyan mértékben lesznek cikluszavarai vagy egyéb menstruációs panaszai. Ezek a zavarok arra utalnak, hogy valamely, a nõben lévõ felsõbb instancia (gyakran tudattalanul) nem akarja odaadni magát: a menstruációnak, a szexualitásnak, a férfinak. Éppen ehhez a lázadó “én pedig ezt nem akarom”- hoz fordul céltudatosan a menstruációs intim betétek, tamponok reklámszövege. Ezek a hirdetések azt ígérik a nõnek, hogy a mindenkori termék használata esetén független lesz menstruációjától, s bármit megtehet, amit akar. A hirdetés ezzel ügyesen fordul ahhoz az érzékeny ponthoz, mely a nõ számára a tulajdonképpeni konfliktust jelenti: ahhoz, hogy bár nõ – nem ért egyet azzal, ami a nõiséggel jár.

Aki fájdalmasan éli meg a menstruációt, az fájdalmasan éli meg a nõiséget is. Így a menstruációs zavarokból mindig szexuális zavarokra is következtethetünk, az az odaadás elleni tiltakozás, amely a menstruációs zavarban mutatkozik meg, a nemi életben is megakadályozza azt, hogy a nõ elengedje magát. Aki az orgazmusban képes elengedni magát, az a menstruáció során is el tudja engedni magát. Az orgazmus, mint az elalvás is, egy kis halál. A havi vérzés is egy kis meghalás, hiszen szövetek halnak el, s lökõdnek ki a szervezetbõl. A halál nem más, mint kihívás arra, hogy én-görcseinktõl és ezek hatalmi játszmáitól megszabaduljunk, elengedjük magunkat. A halál mindig csak egónkat fenyegeti, sosem az embert magát. Aki ragaszkodik egójához, a halált küzdelemként éli meg. Az orgazmus kis halál, mert megköveteli, hogy megszabaduljunk énünktõl. Az orgazmus az Én és a Te eggyé válása, elõfeltétele, hogy én-határainkat megnyissuk. Aki ragaszkodik az énjéhez, nem él át orgazmust (ugyanez érvényes az elalvásra; lásd a késõbbi fejezetben). Közös az orgazmusban, a halálban és a havi vérzésben tehát: az odaadás képessége, a készség egónk egy részének feláldozására.

Így érthető, mint már korábban láttuk, miért nem menstruálnak vagy miért küzdenek menstruációs problémákkal a kóros lesoványodásban szenvedõk. Elfojtott dominanciaigényük túl nagy ahhoz, hogy egyetérthessenek. Félnek nőiségüktõl, félnek a szexualitástól, a termékenységtől, az anyaságtól. Ismert, hogy különösen félelemkeltő vagy bizonytalan helyzetekben, katasztrófák esetén, börtönben, munka- és koncentrációs táborokban gyakran elmarad a havi vérzés (szekunder amenorrhoea). Mindezek a helyzetek természetszerûleg kevéssé alkalmasak az “odaadásra”, sokkal inkább azt követelik a nőtől, hogy álljon a férje mellé, váljon aktívvá, vigye keresztül akaratát.

Van azonban a menstruációnak még egy vonatkozása, amirõl nem szabad megfeledkeznünk: a havi vérzés annak a kifejezése, hogy a nõ anyává lehet. A havonta bekövetkezõ vérzést a nõk nagyon különbözõen élik meg, attól függõen, hogy akarnak-e gyermeket vagy nem. Ha egy nõ gyermeket akar, a megjövõ menstruáció azt jelenti, hogy “megint nem sikerült”. Ilyen esetben primer rossz hangulat jellemzõ a menstruáció elõtti és alatti idõszakra. A vérzést a nõ “fájdalmasként” könyveli el. A gyermekre vágyó nõk elõtérbe helyezik a bizonytalan fogamzásgátló módszereket – ez a kompromisszum a tudattalan gyermek utáni vágy és a védekezés alibije között. Ha azonban a nõ nem akar gyermeket, alig várja, hogy megjöjjön a menstruációja, s ezzel maga késleltetheti azt. Ezek után gyakran hosszas vérzés következik, mely bizonyos körülmények között a szexuális élet megakadályozását is szolgálja. A havi vérzés alapvetõen – mint minden tünet – hatalmi eszközként is bevethetõ, akár a szexuális élet megakadályozására, akár azért, hogy a nõ több odafordulást, gyengédséget kapjon.

A menstruációt a nõi ösztrogén hormon és a férfi gesztagén hormon összjátéka igazgatja. Ez az összjáték a “hormonok szintjén” lejátszódó “szexualitásnak” felel meg. Ha ezt a “hormonszexualitást” megzavarja valami, a havi vérzés is zavarokkal küzd. Az ilyen típusú panaszok igen nehezen gyógyíthatók orvosi úton hormonok szedésével, mert a hormonok csak anyagi reprezentánsai a lélek férfi és nõi részének. Gyógyulást csak a nõ saját nemi szerepével való megbékélése hozhat, s ez a feltétele annak is, hogy a nõ az ellentétes nemi pólust is megvalósíthassa magában.

Thorwald Dethlefsen – Rüdiger Dahlke