fbpx

A gyógyuláshoz vezető út felfedezése

Végezzünk önvizsgálatot, miért lettünk betegek. A vizsgálatunk a legbensőbb énünkre irányuljon és nem kívülálló dolgokra. Tudnunk kell, a betegség tanít minket, fejlődésre késztet vagy a helyes útra terel. Azt mondják: ez a karmám – vagy ez a sorsom: igen ezt így is mondhatjuk. De a karmánkat ledolgozhatjuk és feloldhatjuk. A sorsunkat is mi magunk irányítjuk, de ha elfogadjuk, hogy ez a karmánk vagy a sorsunk és nem teszünk semmit, csak beletörődve végigszenvedjük életünket! Értelmét veszti a szenvedésünk, mert elhalasztjuk a fejlõdésünk lehetőségét és a karmánkat tovább görgetjük magunk előtt egy következő életre és ki tudja hány életen át tettük ezt már meg… Viszont ha alázattal és elfogadással fogadjuk betegségünket, „sorscsapásainkat” és tudatosan törekszünk a felismerés irányába, felfedeztük azokat a hibáinkat, amiket ki kell javítanunk, már rátaláltunk a gyógyuláshoz vezető útra. Már csak egy dolgunk akadt: ki kell javítanunk azokat. Ha ezt megtettük, ledolgoztunk és feloldottunk egy karmát; megtanultunk valamit, amin keresztül fejlődtünk és ekkor már a lélek felkészült a gyógyulásra. Ami a legfontosabb: egy következő életben nem kell már ezekkel a feladatokkal szembenéznünk, előrébb juthatunk a fejlődés útján: hiszen ezért születtünk le ide a földre, hogy a fejlődjünk és boldogok legyünk.